Bársony István: Vadásztáska / Budapest, Magyar Hírlap, 1903. / Sz.Zs. 1643

Különös alakok

PS '>— Vigyázzon, mondta, m'osf már ne mPCzfczanjon. Egy csöppet se lehetett belátni a 'domboldalt bori tó fák sünijébe, pedig alkalmasint' érdemes lett volna. Rövid idő óta nagy dolgok történhettek ott. Kehéz állatok robogása hallatszott; hol elindultak, hol megállottak. Időnkint minden elcsendesült, azután szinte váratlanul újra kezdődött a vándorlás, amelynek a lármája egyre közeledett. rAz öreg bükkfa alatt most egy sima fejű, mozgófülü nagy ál'lat jelent meg. Egy vén szarvastehén. A tábornok felakarta a puskáját emelni, de Kancsós lepisszegte. Szerencsére az eher telién figyelmét kikerülte ez a csekély hang. Kéhány perez múlva tele volt a tisztás Szarvastehénnel. Kancsós má.r nyolezat olvasott meg amikor nagy csörtetésöel ugrott elö a bozótból egy karcsú, szép üsző, nyomában a szerelmes bikával. A daliás férfierő tökéletes jelképe volt a hatalmas tizennégyes egész termete. Kykkát barnás serényként hosszú szőr borította; agancsa oly szélesen állott szét, mint két kitárt kar. Á tábornok czélba vette a világ legszebb' vádját s remegő kézzel sütötte el golyós puskáját. Szinte kettős dörrenés hallatszott ; mintha mind a két cső elsült volna, gyorsan egymásután. Kancsós hátul majdnem ugyanahbai a pillanatban lött, amikor a méltóságos úr.