Bársony István: Vadásztáska / Budapest, Magyar Hírlap, 1903. / Sz.Zs. 1643

Különös alakok

99 A Hatalmas bika Összeesett; ä feHenek riadozva rohantak vissza az erdőbe. — Ni Kancsós, ni! kiáltozott a generalis és önkívületben rohant le leshelyléről. A mik

or, a szarvashoz ért. a megtört szemű vad éppen utolsót rúgott. Ott feküdt erdeink királya" mozdulatlanul, a puha gyepen; még igy halálában is utók érhetetlen szépségében. Generál Kriegsdonnervetter a kezét (tördelte s egyre csak azt hajtogatta: „Zu tumm! jaj jaj, zu tumm!" • « S a Kancsós nyakába borult. — Látsz, Kancsóm látsz, milyen vadászik en! kiáltotta felmagasztosulva, s örömében könyek potyogtak a szeméből. Kivette Guzmant a zsebéből s ráuszította a holt szarvasra. A kis bitang végig szaladt a nagy bika kinyújtott hátulsó lábszárán s felkapaszkodott domború derekára, ott elkezdett csaholni. — Ah, Kancsós, minő meglőttem ezt! Ne féljed Kancsós, kapod pipát, szépet! Kancsós kivette pálinkás butykosát, iyptt s azután megkínálta Guzmant. IV KUJTOftGÓ. Gyönyörű fehér síkság. Igazi sivataga a hónak. Hiába süti a nap, nem olvasztja meg, csak káprázatossá teszi a sugár játékkal.