Bársony István: Vadásztáska / Budapest, Magyar Hírlap, 1903. / Sz.Zs. 1643

Fináncz história

' .f. - . . es elkezdett keresgélni a TarlszPy áj áiban. A an nyolezas söreted ? kérdezte. Csak nem lölietem a nyulat fogolvsörc-ttel. Adj néhány nyolezas patront kölcsöne Kerekes nagy buzgalommal hívta n kutyáját s ugy tett, mintha megsiketnlt volna. Sietett a tengeri tábla felé, aközben kiugrik egv nyúl a tarló gazosából. Kerekes rádupláz s elhibázza. A nyúl úgy fordul, hogy Barát is rálőhet ; oda is durrant s a nyúl bukfenczet vet. 'A szerencsés vadász sunyitva veszi fel áldozatát s tarisznyájába dugja. Ne neked Kerekes, gondolja magában hivalkodva. Kerekes elfordul s a markába nevet. No, ezt jól csináltuk, mormolja vidáman. Ez a tökfilkó csakugyan hiszi, hogy ma már tizenötödike vau. Nem is sejti, hogy szándékosan hibáztam cl a nyulat, hadd löjje meg ö a tilalmi időben. A vadászat most már vidámabban folyik, mert mind a ketten meg vannak elégedve. Kerekes egyik foglyot a másik után lövi s Barát többször irigyen kiált fel: — Nem értem, hogy hibázhattad el az imént a nyulamat. Epp ekkor röppen fel egv falka fogoly köztök. Baráti szelesen gyújt oda. Kerekes felordít: — .Mire lösz, merre lősz? Meglősz! Nem látsz! — Valami bajod van? — kérdezi Barát csndálkozva. Talán meglőttelek? Bocsáss meg pajtás,Már nyúlt a bicskája után, hogy majd