Bársony István: Vadásztáska / Budapest, Magyar Hírlap, 1903. / Sz.Zs. 1643

Fináncz história

SO M szed egeti a soréteket a pajtása bőréből. Elekor megszólal Kerekes: — Majd meglőttél — Csak majd! liát akkor mit óbégatsz? méltatlankodik Barát, ol.y hangon, mint aki köszönetet vár. — Várjuk el a végét, dörmögi Kerekes és a nyúllal bélelt tarisznyára pislog. Barát nem oly szenvedélyes vadász, mint Kerekes és végre fáradtan indul a szekérhez elemózsiázni. Kerekes épp egy falka foglyot nyomoz s azt abban nem hagyná a félvilágért sem. Jóval később jut el a szekérhez, mint a barátja. Tikkadtan szél oda Barátnak, aki egy fa alatt hűsöl. Adj egy kis italt, hej ! Barát nagyot bámul. Nini, hát te is élsz ? Bocsáss meg pajtás. — Mit bocsássak meg! bort adj! — Bocsáss meg pajtás, elfelejtettem, hogy te is itt vagy, lassankint mind megittam. De paprikás szalonna, meg hagyma van még. — Hagyma! . . . talán el akarsz emészteni ? Hisz attól megégek, ha italom nincsen rá. Majd megpukkad, ugy fuj mérgében; végre is a mezei kútból iszik. Majd üt a boszu órája, mondja halkan. Este hazafelé mennek. A pályaudvaron Kerekes tüntetőleg mondja, amint elmennek a fináncz előtt: gyönyörű nyulat lőttél, pajtás. A fináncz nagyot ugrik, fülel és szimajtol. Hol az a nyúl? — kérdi.