Bársony István: Vadásztáska / Budapest, Magyar Hírlap, 1903. / Sz.Zs. 1643

Fináncz história

mondani: Kallod-e te Kerekes, ne sokat .bolondozzál. Es mégis együtt mentek vadászni, mert máskülönben jó pajtások voltak ós szerették egymást. Barátnak van egy pár olyan tulajdonsága, amivel sok boszuságot okozott már czimboráinak. Rendes 'dolog, hogy valami lényeges kellékét otthon felejti, főképen a patront. Ilyen kor végig pumpolja a társait s megesküszik, hogy nemsokára "bőségesen visszatéríti a kölcsönt. Természetesen ez sohasem történik meg. Barát nem volna az, aki, ha az ilyesmire a következő perczben még emlékeznék. 'Ä kölcsönzők magokban mérgelődhetnek, ahogy nekik tetszik. De járt már ugy is, hogy kérték tőle a kölcsönadott patront. Ilyenkor ijedten üti ra fejére s fölkiált: — no tessék, majd elfelejtettem; tudod mit, adj még ötven ' patront, iákkor éppen kereken százzal tartozom; holnap mindjárt megrendelem s elküldetem hozzád.'' A czimbora beugrik és most már kétszerannyi patront vár vissza, az élete végéig.' De most nem az efélékről van szó. A vadászatról kezdtünk beszélni. Kos hát a két jóbarát kiment a területre. Barát azt kérdi Kerekestől: ugyan kérlek, hányadika is van ma? Kerekes, akinek Barát szintén sok patronnal tartozott, igy felelt: augusztus tizenötödike. Barát nagyot nézett. Igazán tizenötödike? — Becsületemre mondom, felelt Kerekes és hozzátette: ma már lövünk nyulat. __ i— Lövünk bizony, jegyezte meg Barát