Bársony István: Vadásztáska / Budapest, Magyar Hírlap, 1903. / Sz.Zs. 1643

Hogy fedezik fél a fürdőket

19 zetf fel a csillagos egre. Két perez múlva aludt. 'A szomszéd kétségbeesve kereste vagy egy óra hosszáig, azután abban a hitben, hogy barátját az ördög vitte el, nem mert többet azon az uton előre menni, hanem szent zsoltárokat üvöltve, visszafelé indult. így aztán természetes dolog, hogy egyszer haza ért. Béltek főbírája kint maradt a 'dobrai 'domb alatt. Egyedül hallgatta a tengeri levél zörgését, amelynek altató susogását a dombtetőről hozta le hozzá az éjszakai szellő. Feje fölött, a bokorban, megszólalt a lármás kabócza; egy kis zöld béka esőt jósolgatott a'szőlőkerités vadcsalán bokrai közt; zöldhátu gyikok mászkáltak keresztül a bíró testén és irgalmas szúnyogra j gondoskodott róla, hogy vérbőség miatt yafami gutaiitésbeli baja ne essék. Jakabot mindez nem háborgatta. A szúnyog csak kismiska volt ahhoz, ahogy a csúz gyötörte, s amióta beteg lábszárait a medencze elnyelte, a kegyetlen nyilaiások és szakgatások szeliden sajgó zsibbadássá váltak, a késszurások helyett, amelyekkel a köszvény alattomosan öszszehasogatta a lábát, immár valami folytonosan tartó, de azért irgalmas dögönyözést érzett tagjaiban, az is átváltozott lassankint lüktető óraketyegésre s utoljára teljesen megszűnt mindeu nyugtalanító érzése. Szájába sütött a nap, amikor fölébredt. Kialudta magát és nyoma esni volt több a fájdalmának.- Olyan volt, > hogyha az éhség nem hajtja, tovább is ott maradt volna a jótevő fürdőben. Hanem erről lemondott, amikor hű