Bársony István: Vadásztáska / Budapest, Magyar Hírlap, 1903. / Sz.Zs. 1643

Hogy fedezik fél a fürdőket

47, jogász apjának éppen közönyös volna, hogy a fia végre megtanult írni, de azért a Eeinlierz elismerése ínég sem tett büszkévé. Tehát, cz a Fcinherz Jakab volt az, aki ámbár sem geologiával, sem inineralogiával, avagy rokon stúdiumokkal teljes életében nem foglalkozott, mégis halhatatlan emlékűvé tudta magát tenni a bélteki unokák unokái számára, mert felfedezte a bélteki fürdőt, amiben nem a fejtörése, hanem a köszvényes lába segítette. Volt neki földje "többfelé is a határban, de legjobban búzott a dobrai telekhez. Az tudniillik a szőlőhegy alatt volt, közel a pinczéhez. Ez a pincze mindig gyöngéje volt Feinherznek, ahnyira, hogy egyszer borközi állásban úgy nyilatkozott, hogy ha forrón szeretett feleségót Ábrahám valaha a kebelébe fogadja, akkor ő kiköltözik a nagy világ lármás zajából a pinczegádórba és hátralevő napjait jámbor elmélkedésekkel tölti a föld alatt, hogy azzal is közelebb legyen az elhunythoz. De miután a szeretett hitvestárs egyelőre még friss egészségnek örvendett cs féltékenyen őrködött testi-lelki épsége megtartásán: nem volt más hátra, mint titkos gyakorlatokkal pótolni a szép jövő reményét cs ezt Eeinherz gyakran gyakorolta. Valahányszor a dobrai tanyán volt dolga, mindenha lényegesen felvidulva érkezett haza, Azt- mondta otthou, hogy a szomszéd kínálta meg egy pohár itallal, holott ö volt az, aki a szomszédot megkínálta. A „szomszéd" tudniillik az egyetlen ember volt, aki a pin ezé ie fek-