Bársony István: Vadásztáska / Budapest, Magyar Hírlap, 1903. / Sz.Zs. 1643

Hogy fedezik fél a fürdőket

48 vesénél fogva mindent látott", s így a titoktartásáért meg kellett vesztegetni. Egyszer a szegény Feinherznek nagyon nekiesett a köszvény. Kenték, gyúrták, gyomrozták otthon, nem használt az semmit. Jakab nyögött, mint a vadgalamb, míg utoljára is meg ragadta a pinczekulcsot és ment. Elérkezett az idö, hogy jönnie kellett volna, de nem jött. A felesége várt egy darabig, azután megette az ura vacsorarészét is, és lelkét Istennek ajánlva, lefeküdt. Ugyanekkor Jakab a szomszéddal összeölelkezve, vidám danolással indult hazafelé. Csakhogy a helyett, hogy északnak mentek volna, amerre Beitek volt, délnek vették útjokat, amerre a dobrai vágás terült. Ezt a végzetes tévedést Jakab a holddal hozta összefüggésbe, mert hogy állitólag felhős idő volt s igy nem lehetett látni az utat. Az igaz, hogy pásztoremberek megbízható tanúságtétele szerint akkör éjjel legfényesebb tele hold ragyogott. Különben máskép meg sem találták volna a vándorok a dobrai domb gyalogösvényét, amelyre kitértek az útról, mert gohér-érés idején az augusztusi nap ugy kiszikkasztotta az agyagos földet, hogy a sárgásfehér pör szinte féllábnyira fedte a keréknyomot s ebben a süppedő talajban, a két jó barát nagyon ingadozott. A dohra vágást csak azért hívják így, mert Dohra felé van, különben Béltekhez tartozik. Ott már dombos-völgyes a vidék s két jókora domb közt valóságos torka, képződik az erdőnek.