Bársony István: Vadásztáska / Budapest, Magyar Hírlap, 1903. / Sz.Zs. 1643

A czimbora

Sí Ha néni lenne, mit főzni ?! 13c Lene akkor állanom kocsisnak, parádésnak, mert büszke személy és nagyon szereti a libériát. •— Hát akkor álljon be. — Keni igen lehet már ezentúl. A gaz'dám kétszer is meggondolná, elváduljon-e kocsisának. Egyszer vendég vét a tanyán s a kocsis beteg vét, pedig a vendig ténsúr a vasútra ifi ont véna. Hát a gazdám mondja neki, hogy haj van. Én éppen ott bóezorogtam; — kérdi a) vendig ténsúr, tudok-é hajtani? Én no tudnék? mondok, mert hogy a borravalóra gondoltam

1. Hósa Péter jó kocsis, kinálkoztam, ezzel a szóval. A gazdám nagyot nézett. Hát akkor fogj ibe czimbora, mondta. :— IBefogott kend ? — Be én. Amikor a vendég tétasúr felült a szekérre, akkor is váltig mondtam neki: ne fessen tartani semmitől sem

1, mert Hósa Péter jó kocsis. Közé is vágtam a lovaknak, s amint kiiramodnak a tanyáról, nekünk ugrik egy kuvasz; attul a nyerges megijed, oldalt ugrik s belevisz ippen a rucza-gödörbe, abba hamarosan bele is borultunk. Hát a vendég ténsúr ott ül a sár közepén e tanakodik. Egyre mondogatja: Kosa Péter jó kocsis. Ä gazdám látta mindezt s azóta nem fo* gat be velem

1. — Ko czimbora, azt ugyan elhiszem. "— De a nyerges az oka, az ijedős bolondja, nem én.