Bársony István: Vadásztáska / Budapest, Magyar Hírlap, 1903. / Sz.Zs. 1643

A czimbora

£3 az ember szemébe, mint a sas a napba. A fiillentést heves liunyorgatással kíséri, mintha maga is röstelné a dolgot. — Alikor a kapitány úr Gizella (Kiszela) volt a századparancsnok, azt szekiroztam meg legjobban, — kezdte. — Ilogy cselekedte czimbora ? mondja el. >— Hát az én igaz, becsületes nevem Ivósa Péter, iszen tetszik tndni. Alost már, hogy mondta, persze tudtam. — Szélit engem a glédában kapitány úr Gizella: Hallod-e maga Ivóza? — sa ! mondok én, hogy kijavítsam. — za! mondja ő mérgesen, mert sehogy sem tudta a nevemet megtanulni, — sa! mondok neki újra. No hát za! kiáltja vissza dühösen, hogy csakugy pukkadt. A század nevetett, engem meg juszt is becsukatott kapitány úr Gizella, — hogy patkolták volna meg! — Ez bizony merészség volt magától, czimbora. — Hm, — eszközöltem én ennél furcsábbat is. — Halljuk no; kötve hiszem. — De igen, a varjúval — Aficsoda varjúval ? •— Alajd gyiin, csak tessen ide hallgatni cgv kicsit. Aszongya nekem egyszer a kapitány úr Gizella : — hallod-e maga Ivóza. — sa! mondok közbe; — za! tufferflux! De nem is várta, hogy mondjam én: sa! megint, hanem sietett beszélni. Hallod-e, válasszad magának direkeziót,