Bársony István: Vadásztáska / Budapest, Magyar Hírlap, 1903. / Sz.Zs. 1643

Schlick és Wrack

13 is bárom fogoly hullott 1c „maustodt", Ö minthogy Schlick nem értett vele egyet: szidta. Különös módon tudta szidni. Kimeresztette a szemét s elkezdett sunnyogva lopódzaní a szegény kutya felé, ahogy a lepkefogó gyerek szokta, amikor a kalapját ráborítani készül valami pillangóra. Aközben szemrehányólag mondogatta: „Nem láttad? hát csakugyan nem láttad.? Bitang! Állat! kutya! . . . Hát micsoda orrod van ? bezzeg, ha sült szalonna volna a fűben'! He!" . . , Ilyenkor Schlick a lába közé kapta a farkát s elkezdett hátrálni. Folyvást visszapislogott a koma felé, aki egyre azt hajm'ía: „apport !" . . . A koma végre is belenyúgc .Alt abba, liogy Schlick végkép tehetségtelen vizsla, s ezt ki is jelentette. Schlick — ö tudja hogyan — kitalálta az ilyen beszéd értelmét; én legalább fogadni mernék rá, hogy igy volt, mert ahányszor a koma gyalázta: felborzolta a szőrét s gyűlöletes szemeket vetett rá. Hogy a komával ne kelljen vadásznia, uj meg uj furfangot eszelt ki. Egyszer pláne azt szimulálta, liogy nyavalyatörős. Amikor megunta hallgatni, hogy „apport-apport!" , , . levágta magát a földre s elkezdett rángatódzni. Még tajték is jött a szájából. A koma azt hitte, megveszett s ijedtében ráfogta a puskát. Schlieknek se kellett több. Fölugrott, mintha sose lett volna baja, s vágtatva iramodott hozzám, — a hátam mögül morgott a komára.