Bársony István: Vadásztáska / Budapest, Magyar Hírlap, 1903. / Sz.Zs. 1643

Farkaskaland

111 János néhány ölnyivel messzebbről felelt. Tessen hamar megfogni a gyeplöt! Tessen jól megfogni! Van-e revolver a tekintetes urnái? Lelkendezve rohant a szánkó felé, hátratekintgetve. Kísérteties volt igy, tetőtől-talpig fehéren, 'amint meghengergőzött a friss hóban. — Mi történt? Mit akar kend a revolverrel? riadozott a kasznár úr, — Hát neun látta? semmit sem vett eszve? A lovak újra nyugtalankodni kezdtek. Marcsa kirúgott, nekirugaszkodott, elkapta a szánkót s lefutott vele az útról & mezőre. Vödrös alig bírta visszarángatni, hogy világgá ne rohanjon. Hagyon keményszáju ló volt ez a Marcsa. -— Hó! hó! ordítozott hátul János is. Futott a szánkóhoz s elébe vetette magát a lovaknak. Vegye elő a revolvert, ténsur, kiabálta. — De mi az is ten csudái át emlegeti mindig a revolvert ? — Farkas van itt; hát nem is látta? Itt ült 'előttünk, az uton. Attól ijedtek meg a lovak. De már erre körülnézett Vödrös és elkezdte tapogatni azt a zsebét, ahol a revolver szokott lenni. *— Hallja"e, jól látott ? — 'Jól, istenucsese; sz

£ csak nem álmodtam. —- Ho, az nem bizonyos, dörmögte Vödrös, minthogy akárhogy meresztette a szemét, lo semmit sem vett észre. Igaz, hogy egy szál kóborló csikasz nem