Bársony István: Vadásztáska / Budapest, Magyar Hírlap, 1903. / Sz.Zs. 1643

Farkaskaland

12 ippen veszedelmes. Ezen a vidéken ugyan ríEcaság, hogy farkas forduljon meg, de nem is 'ehetetlen. A pusztán van egy pár száz holdíyi nádas, biz abban ellakhat, igy télen. A revolver előkerült s mig Vödrös a farcast kereste, gusztálta: addig János a lovakat •parkodott rendbe hozni. Nem ment könnyen, aiert egy istráng elszakadt. Azt összckellett kötni, toldani. Marosát mintha kicserélték volna. Tele volt izgatottsággal; a szentnek sem: akart egy helyben állani; háromszor is megforgatta a szánkót, a jámborabb Rigó ment vele, amerre czibálta, rángatta. A farkas eltűnt. Megszeppenhetett a nagy lármától. Vödrös megkoczkáztatott egy lövést abba az irányba, ahol János a bestiát látta. Csak a szél sirása felelt a dörrenésre. Marosának a villámlásos dörgés ujabb ok volt, hogy kalamajkát járjon. János egészen beleizzadt, mire felülhetett a bgkra. Akkor oszt

£ megmagyarázta, hogy valami tuskó van az uton, bizonyosan a fásszekerekről esett le, annak ment neki a szánkó s olyat zökkent, hogy ő biz' kb pottyant belőle. Abban a perezben volt ez, hogy a lovak megérezték a farkast s oldalt kapták el a szánkót. — No, csakhogy nagyobb baj nincs, gondolta magában a kasznár űr, akinek az jutott eszébe, hogy rosszabbul is járhattak volna; ha például rud törik, vagy a lóban esik komolyabb kár. Most már csak hajtson kend, tette hozzá fennhangon. János a, lovak közé suhintott. Gyi teli