Bársony István: Vadásztáska / Budapest, Magyar Hírlap, 1903. / Sz.Zs. 1643

Farkaskaland

KB» FARKASKALAND, — János! liallja-e kend!' — Igenis hallom, kérem alássan — Befog kend, érti kend ? A szánkóba fog be. — Igenis értem, kérem alássan. , — Marcsát meg Rigót fogja be kend. — Igenis, kérem alássan; de . . . — Alit de? A far megint a jukkert akarja kend agyonkínozni, ugy-e? Aiintlia nem hajtanák eleget úgyis. Ez a két kancza meg itt tesped, hétszámra. Rögtön fogjon, hisz' máris este yarn VÁtmegyünk a Kaszás-majorba, siessen kend. Vödrös tekintetes ur, a sz—i kasznár, nagyokat lépve gázolta a havat, mialatt az istállótól a felső házig ment. Jókora hó volt s most ia ugy szürkült az ég, mintha még nem elégelte yolna meg a havazást. A folyosón elkezdte lerúgni a csizmájáról, ami hó rátapadt s nagyokat íoppantott hozzá. A konyhából éles, kiáltó hangok szálldostak ki, ott Erzsébet asszony, a ház gondozója ós édes anyja, csinált rendet, a maga módja szerint. Hasonlított a lármája ahhoz, amikor a pulykakakas haragosan bugyog. A szavak gyors