Bársony István: Vadásztáska / Budapest, Magyar Hírlap, 1903. / Sz.Zs. 1643

Különös alakok

103 Sok vadászgató ember van, aki ezt nem tudja. (Vadászembernek az ilyet nem mondhatom. ) Azt pedig még kevesebben sejtik, hogy, melyik a két első s melyik a két hátulsó láÜ nyoma. Pedig fölöttébb egyszeri! a dolog, ha már tudja 'az ember. A nyúlnak sokkal hosszabb és erősebb a hátulsó lába, mint az elsö. A hátúisóval rúgja magat előre, egyszerre, egyforma erővel, ez a két láb tehát egymás mellett marad. A két első láb gyönge, inkább csak támaszték, semmint lerőkifejtésre valú; ezekek egymás mellé rakja a nyúl, amikor halad. De mi történik most? Nem az, hogy a két első láb ayoma, amint liinni lehetne, elöl marad, ha-, aem bogy a két hátulsó láb, amely a lendületet adja, letoppan a két első láb elé, azokon íszerint tullódul. A haladás iránya tehát nem ÍZ, ahol az elsö láb nyoma látszik, hanem ahol i hátulsó láb erősebb lenyomata helyezkedik el ?gymág mellett, még pedg annál szabálytalanabb, hosszabb, rézsut vonalban, minél gyorsabban futott a nyúl, minél nagyobb ugrásokat tett. Kuj torgót uem kell erre megtanítani. Mestere ö ennek, éppúgy, mint a lószörrel való ízinkefogásnak, pedig ehhez még a falusi kölyrek is értenek. Arra fordítja a szánkót, ahol a nyom ha'.ad s a szomorú lovacska le nem tér attól fogva i nyomról. Az is tudja már, hogy miről van zó. Az úgynevezett oktalan állatnak is van esze.