Bársony István: Szól a puska , Természeti képek és vadásztréfák / Budapest, Lampel, [1910?] / Sz.Zs. 1514

Egy múló világról

Eg

y múló világról. if Izzadt homlokomat törölgetve nézek vissza a csöndes mezőre. Jó messzire innen egy gólya sétál rajta ; bizonyoson egy erecske nyúlik arra" a lápból, azt gázolja a fehérbegyü, hosszúlábú madár. Közel vagyok a nád labirintjához, de oda már nem igen lehet eljutni csak igy, gyalogszerrel . . . Oda már csónak kell. „Pity-pity!" . . . szól valami. A halk hang iránya felé kapom a fejemet; biz' a legkisebb mozgást se venni észre a sás közt. Valahol a nádas szélén vízi csirke fogdosta a mocsári rovart, az szólt, mialatt bebujt előlem a korhadó nádtörmelék közé. Egy pár barázdabillegető surran el melleltem s játszó csivikéléssel, lenge hullámos röpüléssel vágódik le a tarló szélére, a sás-róna szegélyén. Futva folytatják ott kettesben a nagyszerű fogócskát, Nádország küszöbén. Egy kéreg-csónakhoz vezet a pákászom. Araszos pocsolyában indulunk oda, czipőtn megtelik a láp langyos vizével, amint egyre mélyebben jutunk. Amint a csónakba billenek, szortyogó nehezteléssel bugyborékol ki az iszap a talpam alá került sárcsomóból. Indulunk befelé, Nádországba. Az imént nagy karatlyolás volt a nád árnyékában ; veszettül pörölt ott magamagával egy nyiszorgó hangú láplakos. Az a nádi veréb. Most, hogy arra felé szorul a csónak, felrebben egy szempillantásra, de rögtön el is tűnik; arrább szökik; egyik nádszálról a másikra patlan s mikor már nem látjuk, megint fujja-fujja Pán sipjába illő furcsa dalát. Siklik a csónakom. Halk suhogás, csöndes zizegés kél; a csónak szelid erővel fúródik át a hajlós sűrűségen, amely elzár előlünk minden kilátást. A tiszta égen,