Bársony István: Szól a puska , Természeti képek és vadásztréfák / Budapest, Lampel, [1910?] / Sz.Zs. 1514

Egy múló világról

4 Bársony István Egy külön világ van elmulóban. Egy érdekes, egy csudás meseország, amiről a mai unokáink csak a nagyapó meséiből tudnak majd valamit. Hallgatják az unokák a mesét, de meg nem értik. Mi szép, nű költői lehetett abban, hogy valamikor sok volt a viz, sok volt a nád, a káka meg a szúnyog ?! . . . Mi jó lehetett abban : bemenni egy hitvány kéreg-csónakon az ösmeretlen nádlabirintba s oit tévelyegni órákon át egy pár vizimadárért, ami a puska elé került, hogy aztán egy kis ügyetlenséggel ott rekedjen az ember a magas zsombó között, ahonnan se ti- se tova többet ?! Hiába mesélünk valaha erről. Aki maga nem látta, aki ott soha sem járt, aki ott nem aggódott, akit a lápi levegő cl nem bágyasztott, aki nem ösmeri a lapi hajnalt meg az alkonyatot: az majdnem ugy lesz vele, mint a vak, akinek a színekről beszélünk. Mert nincsen olyan remek toll, amely a valóság hangulatát annyira fölébreszsze, hogy ne legyen többé tudatában az ember, hogy most csak képzelődik. Erről az elmúló világról, erről a költői szépségekben gazdag lápországról mondok el egyetmást azoknak, akik még láthatták mindannyian; akik cl tudnak velem jönni oda, ahol még minden ugy van, ahogy évezredekkel ezelőtt lehetett. * Ringó-susogó zöld, pásztásan csillogó barna viz s eltévedt szellők sóhajtása van előttem. Mögöttem a letarolt, napsütötte'róna, amelynek egy ter nyérnyi rejtett foltja sincs. Megállok egy kicsit.