Bársony István: Szól a puska , Természeti képek és vadásztréfák / Budapest, Lampel, [1910?] / Sz.Zs. 1514

A vadliba-lepedő

A vadllba-lepedő. Ennek a történetnek sokan ismerik a hőseit Sz.-megyében, melynek sok mindenféle nevezetessége közt nem az utolsó az, hogy benne van a kityegő fene hazája, a hol már vége a világnak. Tudniillik csak bejárása van a falunak, a túlsó szélén út nem visz ki belőle, csupán a lápi csapás szárad ki jó széles ösvénynyé egy darabon, ha meleg a nyár. Laczi meg Náczi éppen ennek a görbe országnak vizi vadban bővelkedő tájékáról értekeztek a nagy-károlyi Kaufmann-kávéházban, hova az arany fiatalság el-eljárogat egy kis szabadalmazott nemzeti ferblire, pletykára. Egyszer csak megsejtik az ablakon át, hogy Karcsi közeledik, nagy léptekkel méregeti az utcza havas sarát s erősen fújva taszítja át gömbölyű termetét a túlsó oldalról az innensőre. Laczi meg Náczi nagy imposztorok voltak, a kik hogy a tél unalmát valahogy elűzzék, készek lettek volna felforgatni az egész kis várost s a mindenféle kópéságokban annyira értették már egymást, hogy elég volt nekik egy kacsintás, melylyel új áldozatuk sorsát eldöntötték. — Hadd rám, a mit mondok, — súgta gyor-