Bársony István: Szól a puska , Természeti képek és vadásztréfák / Budapest, Lampel, [1910?] / Sz.Zs. 1514

Vadászbolondságok

50 Bársony István Hadady meghökken, hkezd topogni, forogni, kapkod ide, kapkod oda, negczélozza az egyik nyulat, aztán a másikat; addig-addig, hogy a három nyúl elvágtatott mellette s már csak a meszszeségböl mutogatta neki a tükrét. Ekkor a derék ispán az ő teljes megzavarodásában leveszi arczárói a fegyvert s azzal a szándékkal, hogy majd leereszti a kakast, elhuzogatja bambán mind a két ravaszt. Két pukkanás a levegőbe! Aztán csak bámult Hadady maga elé. Amint összekerült vele az irnok, kérdezi: mi történt? — Hagyj békét öcsém, volt a komikus válasz — nem vagyok én ember. De úgy kell annak a nyavalyás nyúlnak. * Egyszer, karácsony táj ban, nagy hajtóvadászatot rendezett az öreg R., az n—i főerdőmester s meghitt a vadászatra egy sereg uri embert, akik már többször zaklatták emiatt. De jobbára olyan koczapuskások voltak, a kik nagyon rászorultak az utasításra. R. bácsi tehát az ő ösmert előzékenységével el is látott instrukczióval mindenkit. Mielőtt a hajtást megkezdték, körbe állította a vadászokat és így szólt hozzájok: „aztán uraim, vigyázzanak, csakis baközet szabad lőni; hisz tudják önök, ugy-e, melyik a bak?" — Hogyne tudnók, búgta a telekkönyvvezető, aki adta a gyakorlott vadászt, ha szerét tehette. — Nohát milyen? — kérdezte R. — Szarva van nckie, felelt a kérdezett ön . érzettel. — Nagyon derék. Hallották az urak? - Hallottuk, hallottuk-