Bársony István: Szól a puska , Természeti képek és vadásztréfák / Budapest, Lampel, [1910?] / Sz.Zs. 1514

Vadászbolondságok

Vadászbolondságok. 51 Elkezdték a vadászatot s néhány hajtás után befejezték. Alig esett egy pár lövés, az is nyúlra, rókára. A vadászatot követő elemózsiázás alatt nagy indignáczióval beszélték a Nimródok, hogy ők nem értik, mi az, hisz őz sok volt, de hogy egy bak se legyen köztök, az mégis csak hallatlan. — Hát nem volt bak ? — kérdi R. bácsi csudálkozva. — Nem hát, morgott a telekkönyvvezető. Egynek sem volt szarva. De már erre az oldalát fogta R. bácsi a nagy kaczagástól. — Ejnye urak, mondta, csúfolódva, hisz ilyenkor, tél közepén, a bakőznek sincs agancsa. Mert így hívják, nem szarvnak, fordult gúnyosan a telekkönyvvezetőhöz. (A koczapuskások nem kérezkedtek hozzá többet.) * Ám annyi keserűséget kevés ember okozott a felebarátjának, mint a szaniszlai erdész a p.karulyinak. Marionnak hivták az utóbbit s szangvinikus természetéről vala ösmeretes. Az előbbit meg ugy ösmerte mindenki, mint javíthatatlan kötekedőt, akinek a tréfái vadászkörökben hosszú időn át közbeszéd és mulatság tárgyai voltak. Egy kisebb társaság ruczázott a károlyi pusztán, ahol sok volt akkoriban az apró lapos, zsombikos, tele sással-kákával, kitűnő tanyát adván a vizi vadnak. Este, amikor a vadászatnak már vége volt, rá akartak gyújtani az urak, de nem volt gyufájuk. Csak tanakodnak egy darabig, hogy most már mit tevők legyenek. Utoljára oda szol Martonnak a szaniszlai erdész. 4"