Bársony István: Szól a puska , Természeti képek és vadásztréfák / Budapest, Lampel, [1910?] / Sz.Zs. 1514

A vad fiúk

ÍÖ Bársony István A visszhang mintha felelne valamit. Más bizony senki sem. Még utoljára tetszik a jöttmenteknek, hog}' ráakadt az apró csemetékre valaki. Kitelik tőlök, hogy itt hagyják gyámságban, dajkaságban. Most már egy kicsit haragszik is, a mikor követeli, hogy: „ide gyerek hej, gazemberek! itt ne hagyjátok ezt a két gyereket 1" De magában inkább aggódik, hogy mi lesz akkor, ha vissza nem jönnek. Annyi szent, hogy szép história lesz. Hiába hallgatózik, nincs vigasztaló mozgásnak nesze. A bokrok közt rigó szól, itt meg a két apró vadember felelget egymásnak gőgicsélve. A vén Csiga lefeküdt a talyiga mellé, beállt komondornak. A kis öreg bebiczeg a sűrűbe, amerre a két csavargó eltűnt. Megpróbálja nyomozni őket. Süt a nap, folyvást melegen süt; a pillék tánczórája ez az idő ! a tisztásokra gyűlnek tarka csoportokban. A bozótból kinyilallik a csalánmadár éles rikkantása; attól felsir az egyik picziny ember. A kis öreg ugy vágtat vissza, ahogy csak tud. Simogatja őket gyöngéden, vigasztalva: ej, ej, ti apró imposztorok! Tetszik neki, hogy ugy gőgicsélnek s öklüket mohón dugdossák pofácskájukba. Éhesek vagytok tán, csókafiak? Tarisznyájába nyul s izgatottan keresgél valamit, amivel megkínálja váratlan vendégeit. Nincs biz ott egyéb egy darab kenyérnél; de az szerencsére elég puha. Mindegyiknek a szájába rak egy-egy csipetnyit s olyan boldogan nézi, ni hogy majszolják a kis krokodilusok! Azok hálásan röpködnek feléje. A kis öreg meg-