Bársony István: Szól a puska , Természeti képek és vadásztréfák / Budapest, Lampel, [1910?] / Sz.Zs. 1514

A vad fiúk

A vad flúk. 37 maradozott el a többitől, az vakog. Keresi a gazdáját, a kis öreget. Vagy talán még azt sem. Hisz' ez nem igazi hajtás; hiszen csak ugy ugat, mint a haragos kuvasz, ha kerget valakit. A kis öreg feltápászkodik és kíváncsian indul a kopó felé. A hang kivezeti az útra. Éppen jókor, hogy lássa, amint egy pár csavargó beugrik a gazba a kutya elől. Az erdei uton valami elmaradt utánok. Szándékosan hagyták ott ijedtökben — nyilván igy lesz. Egy rozzant talyiga van ott ;_Csiga, a sánta kopó, nem mozdul mellőle, jókedvűen ugat s barátságosan csóválja a farkát. No, ezt már meg kell nézni. A kis öreg ugy siet, ahogy csak tud. Hát uramfia, mi nincs a talyigában ! ... Két csöpp gyerek fetreng ott rongyok közt, fel-felkaczagnak a kutyaugatásra s az ég felé nyújtogatják parányi kezöket. A „vén gonosz" hitetlenül bámul meglepetésében. A rakonczátlan angyalhangok ugy megcsiklandozzák, hogy nem állja ki mosolygás nélkül ő sem. Oda pillant, oda hajlik az apró szentek fölé. A két kis fogatlan ficzkónak se kell egyéb: megmutogatja rózsás inyét, s csibeczombjaval ugy megrugdos, ugy megeviczkél, hogy az öreg ember ijedten kap feléjök. — Ejnye kis lurkója, még kipottyansz ebből a hintóbul! Aztán eltűnődik: vájjon miféle vándormadarak ezek ? Apjoknak, anyjoknak aligha jó a lelkiismeretek; most bizonyosan itt leskelődnek a sűrűben valahol, hogy mi lesz a porontyokkal. — Hej, emberek, vándorok! Elő kell jönni frissen, héj, 'iszen nem bánt ez a kutya! — így kiabál a kis öreg nagy hangon.