Bársony István: Szól a puska , Természeti képek és vadásztréfák / Budapest, Lampel, [1910?] / Sz.Zs. 1514

A vad fiúk

36 Bársony István Huszonöt év ?. .. Ezek a fák mind cserjék voltak akkor. Sok erdei tisztást benőtt azóta a makkról növekedett fiatal fa. Sok helyen meg kikopott, megkopaszodott az erdőség üstöke. Csak a csend volt akkor is olyan édes, olyan állandó, mint most. A jó isten tudná, hol járnak a kopók. Akis öreg megszomjazik, ráér lemenni a laposba; ott van a felséges, tiszta vizű forrás. Tán még ebédelni is lehetne itt. A nap nem mutat ugyan delet, de az órája azt hazudja, hogy megvan már tizenkettő. Haj, haj, ez az óra!... Akkor vette, amikor megházasodott. Akkor vágta először földhöz, amikor kisütötte a falusi doktor, hogy csak hízik a felesége, semmi egyéb baja nincsen neki. Pedig ugy megörült, hogy már gyerek lesz a háznál. Nem is volt, nem is lesz. » Egy nyírfán szarka-fészek feketéllett. Üres volt már; a vén szarka rég kiköltötte, felnevelte, elvitte a fiait. De mégis látott egyszer valamikor családi boldogságot az a fészek. A kis öreg gyerekes haraggal kapja a puskáját s beledurrant. A fészek megbomlik s néhány apró galy potyog le belőle ; permetezik a rőzseforgács a fáról, a szétlőtt galyakat sóhajtva rázza le magáról a lomb. Ami leesik, bele hullik a parányi tóba, a mely a fa alatt egy kis mélyedésbe gyűlt össze esővizből. Legjobb itt kint, annyi bizonyos. Otthon a felesége olyanná vált már, mint a jófajta eczetes uborka: savanyú, szinte csípős. Napestig zsörtölődik. Csitt! mintha jönnének a kopók ! Talán fordult az őz ... Dehogy-dehogy; csak a sánta Csiga