Bársony István: Szól a puska , Természeti képek és vadásztréfák / Budapest, Lampel, [1910?] / Sz.Zs. 1514

Boldog idők

28 Bársony István Tűnődve, gondolkodva vártam a dobrai vágás egyik hajlatos domboldalán, hadd menjen le a nap, hadd legyen végre alkonyat. Britt a lábam előtt ült s megelégedetten bökte meg néha orrával a tarisznyámon csüngő közös büszkeségünket. Százszor is átéltem délutáni kis kalandomat ezzel az egyetlen sneffel, — végigképzeltem, hogyan száljt fel először, nagy meglepetésemre, a vén erdő avarjáról; hogyan ereszkedett le fáradtan a vadszederbokorba; hogyan állotta Britt s mily rongygyá lőve esett le végül. A rigók melodrámái zenét fújtak kiséretképen ehhez az „izgalmas" történethez. * * * Eközben beállt az alkonyat s a szelíden borulatos égről egy pár szem langyos eső hullott. Egyszer csak végig nyilait rajtam egy hang, egy különös rekedt üzenet, ami nem volt dal, mégis gyönyörű zene volt énnekem. Egy erdei sneff korrogása közeledett a domb felé, ahol lesben álltam. Alig volt annyi időm, hogy arra forduljak, a homályos égen máris feltűnt két ingó-lengő árnyék ; két tündérmadár suhanó körvonala. Egy pár szerelmes szalonka libbent el fölöttem. Először életemben volt alkalmam ilyen ritka, remek coup double-ra. Egy másodpercz alatt egy kötetre való gondolat villant át agyamon. Benne volt abban a nagy öröm, hogy íme ellesnem adatott a régi légyott titkát; de benne volt a vadász lángoló heve is, nehogy elszalaszszam valami módon a ritka szerencsét, ami nekem akkor először kínálkozott így egész életemben.