Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Budapest, Athenaeum, [1910?]. / Sz.Zs. 1407
Pusztai csend
r PUSZTAI CSEND. peszéri »Bogárzó« tájékán ülök egy pusztai kút vályújának a szélén. A kút körül nagy messzeségben csend. Ez a világ az elhagyatottság. A kútostoron nem lóg veder ; a gém alsó részén nincs kölönc ; a kútostort a gém nyaka magasra emeli ; a vederhorgot el nem érném, hiába ágaskodnám. Április szeszélyes napja süt s a kóbor felhők alája csúsznak néha. Abban a percben, mintha nem is az a nap volna az égen, olyan hűvöskés szellő jár idelent. A napnak még nincs elég ereje, hogy az árnyékolt levegőt is átmelegíthesse. Csak akkor bizserget a verőfény, ha egyenest rám szakad. Neki tartom a hátamat, hadd fűtse. Szinte megborzongok a kellemes melegítés gyönyörétől. Apró légy rajzik körülöttem ; szárnyát szétterítve sütkérezik rajtam, amelyik leszáll rám. A szemem előtt villámlanak, a kalapom karimájára ülnek, untalan le-lecsapnak. Boldog elevenséggel élnek. A »Bogárzó« lapos medencéje színültig tele vízzel. Csillogó fehér vízzel, amelynek valósággal ezüstös a tükre. A nap félre libbenti felhő-subáját s letekint a rövidéletű tóra, amelyből nyár derekára semmi sem marad. Felissza akkorra a kánikulai hőség. Ettől az égi tekintettől az egész környék elkezd mosolyogni. A víz partján sarjadzó fű zöldjébe pedig egy parányi aranyszín vegyül, amitől szebbé válik. Nézem az áprilisi ragyogást, és keresem : hova tünt erről a fiatal erőre pezsdülő pusztáról az a nyüzsgő élet, ami alig két héttel ezelőtt még oly elevenné tette. A vadruca-falkák sehol sincsenek; nyugtalan röpködésük megszűnt; a levegőben szertenyilaló suhogás, süvítő szárnyalás, lármás üzengetés elnémult. A Csend lakik itt most. És ha a laposok felől nem kittyenne néha egy-egy szárcsa : azt lehetne hinni, hogy az egész nagy vándorhad, amelyet a kezdődő tavasz visszahozott, mind hűtelen lett régi tanyáihoz. Azokat a szárcsás laposokat gyönyörűség innen messziről szemlélni. Egybefolyó széles sárga területek azok: aranyszőnyeg borítja mindenütt a sarjadzó