Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Budapest, Athenaeum, [1910?]. / Sz.Zs. 1407

Árnyak az éjszakában

4 övatos lassúsággal haladok beljebb-beljebb s hallgatódzva lesem : mit üzenget egymásnak a bokor, a szellő sugdosódó nyelvén. Hiába vagyok egymagam, úgy kezdem érezni : lappangó élet sokasodik itt, körülöttem. A bujkáló, sóhajtó, gyönge szél teszi, amely láthatatlanul jön s ha egy lombot pajkosan megölelt : rögtön, csapodáran suhan tovább. Egyszer csak titkos, halvány, egy ponton villódzó fényt látok a fák közt, mintha láng nélkül égne valami. A kelő hold az, amely tűnődő lassúsággal csúszik feljebb-feljebb. Amint merőn figyelem, úgy tetszik, mintha rezegve szállna fel a lomb közül egy kivilágított léggömb. Bágyadt fénye végképen elnyomja a nappal emlékét. Most már bizonyos, hogy éjszaka van. A holdsugarak szerteszét szaladnak ; nyilaló sietéssel lepnek el mindent, ami nincs árnyékban ; szentjánosbogáréhoz hasonló fényt hintenek útjokra; derengéses pillanatokkal leplezik le a sűrűségek titkát. * * * A harangszó már rég elhallgatott ; és mégis, mintha folyvást hallanám, valahonnan a föld gyomrából, ahol millió esztendők nagy temetői alusznak örök álmot. Hallgatóm-hallgatóm, s egyszer csak megértem, hogy a kövek közt surranó patak felesel az éjjeli szellővel, annak van olyan mélyről jövő harangos csendülése. Más hang itt most nincsen. Az erdő pihegése alig futja arra, hogy belőle pici fuvalmak szülessenek. Minden pihen. Legalább úgy látszik. Az örvös galamb panaszos búgása rég elnémult. Az utolsó madárhang egy megriadt rigó dallamos siráma volt, amint közeledésemre kisurrant a bozótból s telegagyogta a környéket izgatottságával. Túl a berken magas, sötét falat vonnak elém a nagy fák. Ott is mindenütt teljes a csönd. Olyan igazi ott a némaság, hogy a holdsugár táncának is pendülő nesze tudna kelni az árnyékkal beszegett tisztáson. Egy tücsök már hegedűl is hozzá. De alighogy egyet-kettőt trilláz : elrösteli a duhajságát ebben a nagy, halálos csöndességben, s hirtelen elnémul. * * * Eleven árnyék libben ki most a lomb közül s átsuhan fölöttem. Repülés az ? vagy szellemjáték ? Lélek se tűnhetne nesztelenebbül. A bagoly puha szárnya durva vitorla ehhez képest.