Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Olgyay Ferenc képeivel. 2. kiad. Budapest, Athenaeum, [1929]. / Sz.Zs. 1338

Magányos utakon

MAGÁNYOS UTAKON 83 Hát béke ez? Nyugalom ez vájjon? Hisz' ez sem más, mint az örökös küzdés ; a véget nem érő háború — a létért. Ahol egy csoport fenyőfa sötétlik, ott hovatovább az ő sötétsége hatalmasodik el. — A fenyőfa a többiek gyilkosa ; túlnövi valamennyit, amelyiket melléje dob a balsors. Elfogja tőlök a világosságot, az éltető sugarat. Csendesen, lassan, de biztosan fojtogat így, a legnagyobb béke látszatával. És mégis, mintha itt laknék a békesség istene . . . Igazibb hazája hol lehetne?! * * * Valaki megszólal odabent, a magas fák sóhajtva lélekző ezrede közt. Búgó nyögéssel panaszkodik, de olyan hevület van a hangjában, hogy ez a beszéd nem lehet a magány jaj szava. — Egy másik valakinek kell ott lenni, aki hallgatjahallgatja . . . Örvösgalamb fészkel a közelemben. Az erdő méla lelkének ő a lantosa. Ahonnan a fiatal erdőért rajongó vadgerle kiszorult, ott ver tanyát ez a bús trubadúr. — A gerle megcsattogtatja könnyű szárnyát s íves, köröző repüléssel száll le a napsütötte száraz ágra, onnan gurrogja szét szerelmes örömét, párjának szóló édes üzenetét. — Az örvös elbúvik és szinte szégyenli, hogy nem bír a szívével; a homályos sűrűség között sír és panaszkodik. Az imént még aranyos volt a hegycsúcs ; most már csak az ég magasságán van egy kis fényzománc. A hegy közt mindenütt barna árnyék ; . . . kanyargós utam régóta beletévedt a járatlan ösvények úttalanságába . . . Amerre lépek, füvet, gyepet tiprok ; haraszton gázolok ; avar zizzen meg a talpam alatt. Bég nem járt erre ember s mégis ráakadok egy-egy bujkáló, sűrűségbe vesző járt ösvényre : az a vadállaté. Csak olyan vadforgó az, amelyen hiába indulnék el. — Lejutnék rajta a mély völgyek dágványos aljáig, ahol szarvas fürdik hűs nyári hajnalokon ; belekerülnék a morajló patak valamely elhagyott sármedencéjébe, ahol vadkan bűzétől terhes a levegő. Már öregeste van s az én utam a csererdőn át visz hazafelé. — Bitka erdő, nem is valami lombos ; — a hold sarlója 6*