Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Olgyay Ferenc képeivel. 2. kiad. Budapest, Athenaeum, [1929]. / Sz.Zs. 1338

Az a bizonyos egy hét

28 BÁRSONY ISTVÁN Udvarol a párjának ; szépeket mond neki. »Nézd anyukám, tavasz van, akárhogy bomlik is ez a bolond szél ; biz' isten tavasz van, édes párom !« Ez az egy pár nagy tőkelúd az első élet, amely itt most a nagy kietlenséget egyszerre megeleveníti. A tojó jár elől s utána zúg hatalmas szárnycsapással a sokkalta termetesebb gúnár. A két nagy testet a szél is taszítja, s amint az ifiaszszony a tocsogós rétre kezd ereszkedni, egyre hallom a gúnárt : »gaga; gaga; tavasz van, édes párom!« — Gá ! süvít bele a csendes egyezkedésbe egy idegen tolakodó riasztás és rögtön meg is jelenik a levegőégen egy magányos levente, akit észre sem vettem eddig, minthogy vagy háromszáz lépésnyire gunnyasztott az iromba apró zsombikok közt, amelyekkel jóformán összefolyt a színe. — Gá ! gá ! hangzik a harci riadó és a bús kalandor nyugtalan kíváncsisággal suhog a jövevények felé, amelyek vitorlás szárnylibegtetéssel tottyannak egymás mellé. A nagy gúnár magasra tartott fejjel, kinyújtott nyakkal rikkant egypárt: gá ! gá ! — gyere, ha mersz ! gyere ! A szél fúj s talán az sodorja tovább a remetét, amely nagy körben fordul, úgy tér vissza, s szélnek szemközt repülve, lassít. Olyan most, mintha vércseként libegne a zúgó, hajlongó nád fölött; s lám, amint lejebb ereszkednék, onnan is zúgva emelkedik egy rejtőző pár; széles, merész szárnycsapásokkal indul neki a vizek országának ; alacsonyan húz eleinte, aztán ívesen furakodik feljebb, s amikor toronymagasan van, egyenes irányt választ, és utazik, ki a nagy végtelenségbe, más nádasok felé. Ezek itt vendégek lehettek. Igazán itthon csak amazok vannak ; a nagy gúnár meg a párja, aztán a remete, a magányos gúnár, amelyiknek a feleségét valami baj érhette. Özvegyen várja a jó szerencsét az új nászra, amelyet hosszú gyásszal elodázni nem igen ér rá, minthogy itt a tavasz ! A nagy szürke ludak sietős tavasza, amely repülve repül és kényszeríti a magyar nádasok e nagy madarait, hogy minél gyorsabban válasszanak tanyát a járhatatlan zsombik