Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Olgyay Ferenc képeivel. 2. kiad. Budapest, Athenaeum, [1929]. / Sz.Zs. 1338

Az a bizonyos egy hét

29 között, a náddal elegyes sűrjésekben ; mert a tavasz és a szerelem nem vár, s a kettő nincs és nem is lehet el egymás nélkül. Amikor korán jön a tavasz, akkor már március derekán visszhangzik a nádas a »gá-gá«-tól; a nagy ludak nyugtalankodnak ; jönnek-mennek, sürögnek-forognak; ellátogatnak a rejtett zugokba s onnan kergetik egymást; mindegyik pár a legrejtettebb fészket szeretné ; a tojó jár elől s a gúnár folyvást a nyomában ; el nem hagyja, szem elől nem ereszti. Egyre beszélget hozzá, biztatja; lefoglalja : ga-ga ; gagaga ; szelíden, lágyan, diskurálva mondja. A gá-gá csak harci riadó ilyenkor; a bajvívó vetélytársak »en-garde«-kiáltása. A nádak rejtelmes országa megélénkül tőlök ; az első tavaszi verőfény megrészegíti őket. Néhány napig, egy hétig, jóformán folyvást a levegőben vannak ; le-leszállnak, hogy a közelgő másik pár gagyogása megint új sietésre nógassa őket. Ilyenkor a gúnár nyaka mégegyszer olyan hosszúra nyúlik, mint a tojóé. Az örökös figyelésnek, az állandó éberségnek a jele az és egyszersmind afféle daliáskodás, tetszelgés, délceg magakínálás is, amivel a másik gunarat dühbe hozza. Kivált az ilyen özvegyet, mint ez a pár nélkül szűkölködő veterán-vitéz, ez a harmadik a kelletlen szövetségben, aki mindenütt csak békebontó és így igen alkalmatlan. Az a bizonyos »egy hét« volt éppen, amikor ott jártam az izsáki nagy zsombikos tájékán, hogy gyönyörködjem bennök. Amikor más élet a kezdődő tavasz nagy irombaságában és hallgatagságában jóformán alig van ott, mint az övék, a nagy szürke ludaké, amelyek minden vadhídfaj közt egyes-egyedül hívek hozzánk a költés időszakában is. A pacsirta már itt volt, de dalolni még nem mert; csak úgy meg-megcsirrent szegényke és a tocsogók aszott füve közé szállott, ahol egymásra lelt a nádi sármánnyal. A ringó vizek hátán látni lehetett néhány fekete pontot, amint vitette magát a sodró hullámmal. Hókafejű cigánymadarak, szárcsák, voltak. Még teljesen némák ; éles kittvenésök még nem riasztotta a nádas lakóit. Nemrég érkezhettek s még szokniok kellett az új hazához.