Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Olgyay Ferenc képeivel. 2. kiad. Budapest, Athenaeum, [1929]. / Sz.Zs. 1338

A bojári pusztán

24 BÁRSONY ISTVÁN hol fenyegetés volt, hol hízelgés. Kivált amikor »Tündérrel« beszélgetett. Szépséges göndörszőrű, gömbölyded koca a Makari tündére. Mindig ott bócorog a kondás körül s ha eszébe jut, odamegy hozzá, addig lökdösi az orrával, amíg Makari neki nem áll, hogy megvakarja. Most is hallom a hangot-messzehordó tiszta levegőben, hogy biztatja kedveltjét a kis gnóm: — Gyere no; látom már, mit akarsz, gyere ; — megkenegetlek, no ! Fejem felett magasan egy falka vadlúd húzott át. A körtefák táján megint ott keringett egy árva vadgalamb s végre megült. Egyszer csak megütötte a fülemet valami, amit februáriusban még sohasem hallottam. Az a magányos kék galamb búgott. — Mintha már itt lett volna a tavasz, és most a párját hivogatná a szerelem vágyában égő hímgalamb. Ez a méla, panaszos, nyögve sóhajtó hang megindította még a felhőket is. Egy szürke felhőfoszlányból szeliden kezdett cseperegni az eső. Az is azt bizonyította, amit a kék-galamb búgása. Hogy vége a télnek és rohanvást jön a győztes kikelet.