Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Olgyay Ferenc képeivel. 2. kiad. Budapest, Athenaeum, [1929]. / Sz.Zs. 1338

Az a bizonyos egy hét

Az a bizonyos egy hét. A fülöpszállási Galambos olyan volt, mint a sík tenger. A messzeségbe vesző legelő-terület úszott. Szabadszállás felől nyomta a szél a vizet s a lapos medencében fehértarajos hullámok hömpölyögtek. A hullámrajok mintha ibolyamezőn rohantak volna végig, olyan kéket mutattak. Csípős ostorral csápolt a szél, s amint az égre néztem, hogy hát odafent milyen az idő : ott a felhő-sereg elnyújtózva futott előre, Csengőd irányába. Most nem hasonlítottak az ég e könnyű vándorai göndör bárányokhoz, hanem lobogó sörényű paripákhoz. Mint amikor a csikós nagyot pattant a karikásával s ereszti a ménest maga előtt, neki a nagy Hortobágynak, a sikegyenes úttalanságnak : úgy száguldott felhő-felhő hátán, mégis külön mindegyik ; csak éppen hogy nem robajlott, de annál jobban fújt; még mintha a horpasza is remegett volna belé. Hol itt kukkant ki a nap sugárzó ábrázata, hol ott. A felhő-paripák elibé tolakodtak egy-egy pillanatra, de rögtön tova is vágtattak; s amíg másik felhő röppent arra a pontjára az égboltozatnak, addig a nap hamar megcsókolta a vizet és sugarának az érintésével szikrát csalt ki belőle.