Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Olgyay Ferenc képeivel. 2. kiad. Budapest, Athenaeum, [1929]. / Sz.Zs. 1338
A «Hatalmasok»
211 havat, amely a csúcsokat borítja. Ott a földiek visszahanyatlanak; még a sas is beéri vele, hogv méltóságos, gyönyörű lendülésével a ködök alá kerüljön, amelyek nem fogják el előle a látást. Lent a mélységben megcsillannak a vizek, s változó fény verődik rólok gyémántragyogással. A tó keble opálosan tündöklik alólról, és a fenyves árnyéka smaragdsugarakat hint föléje. Ezek a mozdulatlan vizek. A gleccservájta medencék kincsei. — Ha rajtok megpihent az álmodozó lélek, továbbsuhan a völgyárkokban szorongó élővizek felé, amelyek hol szelíd mormolással futnak emitt, hol bősz haraggal törtetnek előre amott; s zúgva-tajtékozva paskolják a sziklát, amely gátul fekszik eléjök. Amikor a tajtékos sörényű hullámparipák egymásnak mennek neki: az akadályverseny kíméletlen és fékezhetetlen rohamában hanyatt-homlok ugrálják át a sziklagátakat, összefurakodnak s vad nyerítéssel rúgnak szét a szorosokban, hogy csak úgy föcsög tőle a vérök ! — De ha ezer hullámparipa összerogy is : százezer vágtat a nyomában, horkolva, fújva, s minden akadálynak teljes erővel vágódik neki. A hullámezredek folyvást kergetik egymást, de soha az elől levőket utói nem érhetik ; a szilaj ördögtánc örökös, általános ; a vízcsepp billióit mintha tarantella marta volna meg, hogy mindegyik külön-külön izzadjon habot kínjában, — és mégis egy testként omoljon össze zuhogó tömegekké, amelyeknek ellentállani lehetetlen. Odafent pedig sugárglória övezi a Hatalmasok fejét. Az egyik hegycsúcsra bohócsüveget dob egy felhőfoszlány ; a másik haragosan metszi ketté a ködtengert, amely rá akart telepedni; a harmadik az erő és öntudat fenségével hívja ki a cikázó villámot, amelynek legvadabb mestervágása is csak szilánkokat tördelhet le kiklopsz-tagjairól. Ott sorakoznak végig, köröskörül a magasságban, s viharnyelven üzennek egymásnak, amikor megszólalnak. Kőtestök ámbár élettelen, de szakadékaik kürtőjén végignyargal a szelek búgása, s olyankor mintha leikök volna. 14*
