Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Olgyay Ferenc képeivel. 2. kiad. Budapest, Athenaeum, [1929]. / Sz.Zs. 1338

Hóhérmunka

HÓHÉRMUNKA 201 Erről még szó sincsen. A hop-jég ezután képződik, ha majd a víz leszalad a magasabb pontokról s csak megfagyott felületét hagyja vissza. Most ripeg-ropog a hó a lépés alatt, de nincs pendülő-csendülő hangja, mint amikor üvegként pattan a vékony jég. Lefelé igyekeznek hárman a folyóhoz, ametynek a két széle befagyott, csak a közepén fut egy keskeny eleven vízszalag, olyan, hogy két csónak, amelyik szemközt jön, bajosan bírna kitérni egymásnak. Itt aztán nincs emberjárás, nincs szekérnyom. Itt a tél magánya még sokkalta igazibb, mint a nyáré. Akkor tutajok járják a folyót; s amikor felfelé vontatnak: hallani néha a csendes erdőségben az elnyújtott kiáltást, ahogy a parton biztatják a hosszú kötélre fogott lovakat. Most még a nyomát is eltakarta a hó minden ilyen járáskelésnek, ritka mozgásnak ; csak a gyakorlott, tapasztalt szem látja meg, hol súrolta a vontató kötél a »malát« szélén a fiatal fákat. Egy árva vadruca kél ki a siető folyóból, amint a foxterrierek leszaladnak a partra. Azzal a mindjobban izguló »besték« nem törődnek. Alig akarnak szót fogadni, mikor a vadőr visszafüttyenti őket. Itt aztán igazán csend legyen ! int nekik fenyegetve, s a kutyakorbácsot suhogtatja. A kis szuka sunyítva lohol hátra ; a kani még egy kicsit meghányj a-veti a dolgot, de végül ő is engedelmeskedik s bár minden tagja remeg a belső indulattól : uralkodik magán. A vadőr minél óvatosabban halad a folyó partján s egyre a havas jeget nézi. Annak a hepehupás, de helyenként sima vonala némán is árulkodik. Ott vannak rajta a beszélő jelek ; lábujjak és talpak, amelyek itt jártak, mind lenyomatot hagytak. Itt egy szarvas jött le a jég széléig ; át akart menni a túlsó oldalra, de meggondolta és visszafordult. Ahol tűnődve ácsorgott: jó mélyen besüppedt csülke alatt a hó s élesen mutatja a szétnyíló csülök közét. Arrább egy fácán tipegett végig a víz partján ; egy darabig szabályos egyformasággal vezetnek az ákom-bákomos nyomok, azután hirtelen elmosódó alakot öltenek az egymástól távolabb eső hieroglifák ; — itt a fácán megijedt valamitől s egy darabig