Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Olgyay Ferenc képeivel. 2. kiad. Budapest, Athenaeum, [1929]. / Sz.Zs. 1338

Hóhérmunka

202 BÁRSONY ISTVÁN futott. Most már a futó nyomokat is mintha elnyelte volna a hó : a fácán ezen a ponton felrepült. Itt-ott nyúlnyom is akad ; — az senkit sem érdekel; — az egyik nyúl után egy nyest ment lépésről lépésre ; a nyúl még nem sejtette, hogy ki jár utána, különben nem volnának a nyomai ilyen baktató lassúságra vallók. Ohó ! itt van valami, amitől a vadőrnek felcsillan a szeme. Megáll és merőn néz maga elé ; halkan pisszeg hátra a nyugtalankodó kis kutyáknak. Új nyomok, friss nyomok : —kerek kis talpak nyomai. — Vidranyomok ! . . . Ez az ! Hajnalban járt itt a halhóhér. Amott bújt ki a vízből; látszik a nagy jégtáblán, amint nedves testét végigcsúsztatta rajta. Fáradt lehetett már és lomha. A nyomok egy kicsit terpeszkednek, jele, hogy a vidra már nehézkes volt, mert jól bereggelizett. Kényelmesen, elégedetten, izgulás és sietés nélkül vonulhatott nappali szállására. A nyomon valószínűleg odáig lehetne jutni minden fejtörés nélkül. De ami biztos — biztos : minek azt elsietni ? A vadőr elnéz a folyóparton és kutatja, kémleli a terepet. A part néhol szakadékos, néhol sima ; egy-egy kiálló törzsök könyököl bele a folyó medrébe; máshol szövevényesen fonódik egybe valami vén fának alámosott gyökér-labirintja, amely fölött még föld van, repedéses, omlásos föld, mintha fedele volna a gyökérhálózat üregeinek. A vadőr szeme ezen a természetes búvón akad meg; — azt az Isten is arra teremtette, hogy vidra lakjék benne. Százat lehetne tenni egyre, hogy a vidranyomok egyenesen odavezetnek, a folyó jégpáncélos szélén. Hajh, de a jég ropog, pattog, töredezik, nagy lármát csap, ha nehéz csizmatalp, vasalt sarok őrli! . . . Attól a vidra könnyen neszt fog. Hacsak nincs nagyon biztosnak hitt helye, korán ébred, beszökik a vízbe, ott menekül. A vadőr lassan, óvatosan fordul vissza, vezetékre köti a kutyáit, aztán felkanyarodik az erdős domboldalra ; ott halad addig a pontig, amely egy vonalba esik azzal a labi-