Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Olgyay Ferenc képeivel. 2. kiad. Budapest, Athenaeum, [1929]. / Sz.Zs. 1338

Hóhérmunka

200 BÁRSONY ISTVÁN — Jól van no ; indulj ! — förmed rá a volt káplár, mintha a bundások szakaszát »abrichtolná«. •A foxi szót fogad s előre rúgtat; utána igyekszik most már a kissé bizalmatlan szuka is. Amint találkoznak, átugrálják egymást s futnak vissza, félútig ; látják, hogy jön ám a gazdájok is, hát csak előre fordulnak megint, s bolondos kedvvel sürögnek-forognak az ártértöltésen, ahol az útjok a szűk partok közt siető folyóhoz viszen, a hallgatag erdőbe. Tél van, s a tájék csendes, havas. Az erdészlakás közelében néhány pipiske futkos a töltés peremén, ahonnan a szél lefújta, a nap leolvasztotta a havat. A rőzserakásokon verébrajok gunnyasztanak ; az udvar felé, ahol hátul, a sarokban, párolgó szemétdomb van : sárga sármányok repülnek, más életnek nincs nyoma ; — még varjút sem látni most. A levegő egy kicsit ködös, az ég egy kicsit szürke, de nem borús. Olyan igazi unalmas téli nap ez, minden különös szépség nélkül, minden izgatóbb hangulat nélkül. Még hideg sincs; szinte érezni, hogy nemsokára elfogy már a tél lankadó ereje s jön a diadalmas tavasz. A két »foxi« minduntalan egymás hátán van, úgy igyekszik. Kezdenék már a mulatságot. Kivált a kani nem bír magával. Sebhelyes hóka fejét minduntalan hátrafordítja, mintha sürgetné a vadőrt, hogy jobban szedje a lábát. Amint a töltés bekanyarodik a fák közé, le-lefut róla s megbogarássza a legközelebb eső környéket. Alábúvik a dőlt fáknak s beszimatol korhadásos odvaikba ; — a haraszt közül felver egy bamba nyulat s annak nekirugaszkodik, — addig kergeti, amíg látja. — De nem sokáig látja, mert a nyúl a sűrűben mindjárt eltűnik előle. A nyomán már nem megy. A nyúlszag nem érdekli; — másféle »illatok« azok, amelyek az orrát kedvére csiklandozzák. Már lekanyarodtak a töltésről. Az ártérbe hajló erdőrészen baktatnak keresztül. Ott vannak a »maiátok«, a sűrű fiatal füzesek, amelyek nyakig állnak tavasszal a vízben és derékig a sárban. Amikor tudniillik megnő a folyó és kiárad ; — amikor az olvadás elborítja itt az erdőséget és elkezdi szétmorzsolgatni a »hop-jég« tört tükördarabjait.