Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Olgyay Ferenc képeivel. 2. kiad. Budapest, Athenaeum, [1929]. / Sz.Zs. 1338

A bojári pusztán

20 BÁRSONY ISTVÁN ez éppen ötször akkora távolság, mint amennyiről söréttel biztos lövést tehet az ember. Hanem még a golyó is csak addig ér valamit, amíg a vadlúd meg nem ösmeri, ki nem tanulja, hogy micsoda istentelen szerzet. A golyónak való távolságon még nyugodtan lebzselő libacsapat nem tart veszedelemtől, nincs hát miért felkerekednie. Hanem amelyik falka egyszer meghallotta a golyó slivítését és tapasztalta, hogy az ember iránt érzett bizalom még ily távolságról is áldatlanná teszi a helyzetét: azzal azután több száz lépésnyiről is nehéz »szót váltani«. Azzal nem beszélünk, mert alig látja meg az immár mindenkép gyanússá vált alakot: szedi a sátorfáját s indul valamerre, amerre ember nincsen. Ilyen csupa gyanúval eltelt libafalkák csalogattak egy darabig, amíg a meddő mulatságot meg nem úntam, s lemondva minden vadászdicsőségről, beértem örökös vigasztalásommal és kárpótlásommal: hogy élvezzem a magányt és lessem, mi minden szép van még olyankor is a felséges természetben, amikor a fagyos vetés halvány és aszottnak látszó zöldjén kívül nincsen a pusztán eleven szín. A mezőségen túl elérkeztem a bágyadt legelőterületre a kopolyák környékén, ahol egymástól egy-egy kődobásnyira girbe-görbe vadkörtefák vannak. Köztök néhány őstölgy ritkás ágai nyúlnak a magasba, s amint arra igyekeztem, a vadkörtefák valamelyikéről egy csapat kék-galamb repült ki surrogó szárnycsapkodással, a tölgyek legvénebbjéről pedig nyomban utánok eredt egy héjjá, amely nyilván ott leste a jó alkalmat, hogy mikor vehetné ki a prédáját az ugyancsak korán érkezett vándorokból. Még csak februárius utolsó negyedében voltunk. S lám, a vadgalamb már visszatért; az első tavaszias fuvalom visszahozta. Korábban jött meg, mint a bíbic s a seregély. Ezekből egyetlen egyet sem láttam még ott, ahol pedig nagyon is otthon szoktak lenni. A vadgalambok nyílegyenesen suhantak keresztül a pusztán ; a héjjá kilőtt golyóként zúgott a nyomukban. Utánok néztem, amíg csak azt nem láttam, hogy a héjjá