Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Olgyay Ferenc képeivel. 2. kiad. Budapest, Athenaeum, [1929]. / Sz.Zs. 1338

Külön üzlet

182 A szajkó károgva, berzenkedve követi egy darabon a kopót, s ő is segít neki fellármázni a magány hazáját. A félelmes zaj elől szökni igyekszik minden. — A gyorslábú őz a harmadik völgyből is előre kivált. A róka settenkedve csúszik a legsűrűbb vágás közé, ahonnan előlopódzik néha a kopónyomra ; s miközben a pribékek esetleg az ő szimatján jönnek, ő viszont mögéjök kerül s a kopókat nyomozza ; feszült figyelemmel kíséri jajongó hangversenyüket. Ez a halálraítélt nyúl sem tehet jobbat, újra kinyujtódzik, sunyítva fut végig a domboldalon, s amint azt hiszi, jó egérutat nyert: megáll, összehúzódik s kirúgja magát egy helyből másfél ölnyire, mint a gumilabda. Ahova letoppan, ott újra megismétli a cselvetést; s amint kétszer-háromszor cselekedte, nyakába veszi a világot. Szalad-szalad, meg újra visszafordul, s a saját nyomán tér meg egy darabig ; akkor — hopp ! — kirebben róla oldalvást, jó távolra, s csak akkor menekül igazán, amerre lát. Mindez arra való, hogy a kopókat megtévessze, zavarba hozza. Még a gyakorlott jó kopó is megkeveredik, ha ugyanazon a nyomon kell neki visszafelé hajtani a — semmit. Mert az ilyen egymásba kevert nyomon még a jó kopó orrának is mesteri feladat az újabbat megösmerni. Hajh, de a vén Morgó minden huncutságok zsírjával meg van már kenekedve ! Ő csak a régi módszerhez folyamodik s »köröz«. Körben keresgél mindaddig, amíg az új kiugrás pontját meg nem leli. Akkor rázendíti fáradhatatlan »uff! uff !«-ját, s biztosan, le nem kenyerezhető makacssággal hajtja a régi vad nyomát. Mindig a régiét. És ebben van éppen a kérlelhetetlenség. Mert hiába ugranék előtte száz más vad : ő csak az elsőhöz marad hű. Amit esetleg megpillant, azt változatosság okáért meghajtja szemre, addig tudniillik, amíg látja. De ha eltűnt az új inger, rögtön leszerel a vén kopó, s visszatér ahhoz, amelyik először izgatta fel vadászszenvedélyét, s amelynek ennélfogva nincs tőle menekvése. Hajtja órákig ; hajtja egész nap. Amíg a nyomorult, holtrafáradt vad meg nem bénul, össze nem roskad, meg