Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Olgyay Ferenc képeivel. 2. kiad. Budapest, Athenaeum, [1929]. / Sz.Zs. 1338

Külön üzlet

KÜLÖN ÜZLET 183 nem dermed. Egy órával korábban vagy későbben, mindegy az. Az igazi kopó elől ritkán van menekvése a vadnak, amelyik nem tud hihetetlen furfangot kieszelni. A vágás egy félreeső pontján végre elhallgat a hajtás. Morgó ott elnyomja a kimerült nyulat, s akkor nincs miért zajongnia. A türelmetlen, tapasztalatlan kölyök megint eltévedt, s most a szálerdőben üvölt valahol, minthogy megúnta az ő számára céltalan vadászatot, amelyhez Morgónak a tudása és kitartása kellett. Most nem kap választ; üvölthet, ahogy neki tetszik. Ijedtében, hogy így magára maradt, leül s az égre vonyít; majd felkerekedik s ész nélkül vágtat ki az erdőből, toronyiránt. Még szerencse, hogy a lókertre ráakad ; azon valahogy megleli az utat hazafelé. Útközben egy kóborló házimacska vetődik eléje, azt nagy acsarkodással veszi űzőbe. Hátán sörtésen meredezik a szőr, szeme vérben forog; végre is elüti a macskát amely pofozza-marja ; de a küzdelem rövid mert hisz' Morgó-rokonság a »kölyök«; tele van tehetséggel, csak a tapasztalata fogyatékos. A megfojtott macska tetemét dühvel cibálja-tépi egy darabig, s hörögve indulatoskodik. Úgy belemelegszik, hogy észre sem veszi, amint Morgó ellohol mellette. A vén kopónak duzzadt a horpasza ; látszik, hogy jólalkott. A szája környéke csupa vér és nyúlszőr. A kölyök megorrontja s ott hagyja a macskát. — Nini, bácsi! — örvendezik a vén kopónak, — hát te hol mulattál? Morgó rezdít egyet a fülén. S azzal döcög tovább haza.