Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Olgyay Ferenc képeivel. 2. kiad. Budapest, Athenaeum, [1929]. / Sz.Zs. 1338

Ő reggelizik

167 Pedig a tájék csakugyan kihalt, s az ostoba kis őszapók, a hosszúfarkú cinkék, akik a rigó-beszédet nem értik, teljesen gyanútlanul lendülnek halk repülésökkel ide-oda ; lelibegnek a nagy fákról az elszórtan bokrosodó cserjékre ; — onnan megint felkapnak a magas galy csücskeire és semmiről sem tudnak, hogy mi izgatja úgy a rigókat. Az egyik őszapóka vidám rakoncátlansággal, fürgén suhan el valamelyik vén tölgy könyöklő ága mellett s abban a pillanatban meglát valakit, aki a reves ágkönyök hajlatában ül és hozzátapad a fához. — Jujujj ! — cipegi a picibe madár és észnélkül esik lefelé a galagonya közé, amely éppen alatta nyújtogatja szét tüskés gallyait. Az a valaki nem törődik vele ; — engedi a kis holtraváltat, hadd bújjék el a kuszált bokorban ; — majd valahol a másik oldalán kisurran s loppal menekül innen, ahol kísértetek járnak. A kísértet »0«, aki a tölgyfa könyökös gallyára telepedett s most mozdulatlanul várja, amíg megcsillapodik a nagy izgatottság, amelyet érkezése keltett. Ügy jött suhanva-zúgva, mint a kilőtt golyó, mégis észrevették ; a rigók rögtön riadót fújtak s a veszedelmes környékről elhúzódtak. Azóta a messzebb eső vén fákról lesik: mozdul-e »0« megint? Folyvást mondogatják: »krrrr . . . krrrr ! láttátok? . . . vigyázzatok ! . . .« »0« csak ül a könyökös ágon, mintha nem is madár volna, hanem egy göcs, amelyiknek madárformája van. Zömök kis testén felfújja a tollát, hogy annál jobban hasonlítson ágdudorodáshoz, aminő minden vén fán akad. Színe pompásan egyezik a fa kérgével s ahogy a begyén-hasán világosabb a toll, az a fakó zuzmófoltokra emlékeztet, amelyek szeretnek elterjedni az öreg fakérgen. Az egész madár nem sokkal nagyobb, mint azok az izgatott rigók, amelyek most jóléti-bizottsági ülést tartanak amott, a szélső fákon. Egy törpe sólyom az ; mindenestől is alig akkora, mint az ember ökle. Csak a farka, meg a szárnyahegye maradna ki egy megtermett marokból. Ott