Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Olgyay Ferenc képeivel. 2. kiad. Budapest, Athenaeum, [1929]. / Sz.Zs. 1338

Dél van

Dél van. A szeptemberi verőfény megaranyozza a homokport, amelyet a nagy legelőn ügető szekér ver fel. A levegő tiszta odafent, mint az erdei patak kristályvize; még magnak sincsen felhő az égboltozaton ; a nagy legelőre nem vetnek futó árnyékot az utazgató párarajok, amelyek most messzire elmaradtak innen, vagy tán csak most születnek a tengerek felett, amelyekből harmatnál gyengédebb parányaikkal emelkednek ki. A legelőn meglátszik már az ősz ; fonnyadt a fű, és a halvány foltok néhol szinte sárgák rajt'. A nyúlárnyék meg is vörösödött; az ördögszekérnek pedig száraz a bordája. Ha a szellő itt-ott nekitámaszkodik : a zörgős ördögszekereket futvást görgeti arrább. Nagy élet nincsen itt most. Juh járja a legelőt, s délfelé lévén, az iromba falka összebújva, fejjel egymásnak fordulva pihen valahol a szélen, az akácsor tájékán. Mint az elpilledt karaván, fekszik a nyáj egy része, sűrűn egymás mellett, hogy egyetlen egy mennykő valamennyit is agyoncsaphatná. Amelyik áll, az csak a tükrét mutogatja, amint rövidre vágott farkát billegeti olykor a légy ellen. Egyhangú kép ; százszorta egyhangúbb