Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Olgyay Ferenc képeivel. 2. kiad. Budapest, Athenaeum, [1929]. / Sz.Zs. 1338

Dél van

110 még, mint volt hajdanta a fehér gulyáé, amely zajosan lepte a mezőséget, akárcsak a tündérrózsa a lápok csendes rigyásait. Hajh ! maholnap vége mindkettőnek; éppen, hogy mutatót látni még belőlök ; keveset és ritkán ; mert a fehér gulya senkinek sem kell már, valamint a lápok vérét is elszítták, lecsapolták. Amaz helyett a divatos »tarka marha« járja, ámbár tele van gümőkórral és mindenre finnyás; ellenben a fehér magyar gulyának semmi sem ártott meg. És milyen gyönyörű volt! . . . odakint a széles, végtelen mezőkön ! . . . ahol a szem elfáradt, amíg végigrepült a rónán ! . . . s a nagy síkságot valahol sötéten koszorúzta az ingó-ringó, hajladozó nád, ahol a láp következett, rejtelmes titkos magányával. Az apró tóságokon, amelyek a nádas közt kereken terültek: rajzott a nimfák vakítóan fehérkeblű, aranyporral csillogó ajkú ezrede ... Ó be' szép volt! * * * Itt, a nagy legelőn, most alig van élet. De azért mégis van. A homokfoltos mezőn furcsa kis lények jelennek meg időnként; eleven, fürge, pajkos lények; élénk csillogó szemök olyan, mint a gránát; ködmönkéjök mintha poros volna; a testök megnyúlt és alacsony, de ha két lábra állnak, akkor egyenesek, mint egy-egy kicsi cövek. Mozdulatlanok mindaddig, amíg figyelve nézelődnek. Ha aztán történik valami: levágódnak; g}

rors iramlással, aprózott futással, ugró vágtatással igyekeznek valamely irányba ; és ha megállanak, egy másodpercig még látni őket, aztán eltűnnek ; föld alatt vájt váracskáikba menekülnek. Ezek a félénk kis pusztázók az ürgék. Szép csendes időben kijárogatnak a felső világra és élvezik a verőfényt; moszatolnak, legelgetnek ; meg is kergetik egymást. De ha valami történik . . . ugyan mi, no ? — hisz' itt olyan egyforma világ van állandóan ! — de mégis átsuhan néha a táj felett egy vércse ; kilibben az akácsor felől egy búbos banka ; — hát még ha a juhász kutyája feltűnik valahol a szem határán ! . . . mindez esemény ; kivált az utóbbi; és éppen-