Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Olgyay Ferenc képeivel. 2. kiad. Budapest, Athenaeum, [1929]. / Sz.Zs. 1338

Amíg lápok voltak

106 BÁRSONY ISTVÁN közönségesebb je volt akkor is. A ritkája a nyílfarkú récénél kezdődött, amely szépségben túltesz az egész rokonságán. S aztán itthon volt nálunk a kontyos-réce, a fütyölő-réce, a böjti réce, a kanalas-réce, meg legritkábban, télen és kora tavasszal, a jeges-réce; és még sok más fajta, amelyről még a régi lápokat búvó vadászok is csak elvétve tudtak. * * * Micsoda elevenség, minő mozgolódás volt az, amikor az új ivadék, nyár elején, néha már Péter Pál körül, június végén, annyira erősödött, hogy kezdődött a fiatal népség szárnypróbálgatása ; az első kirándulás a fészek tájékán, amikor a fiókruca kora alkonyatkor megkísérelte, hogy felemelkedjék a langyos vízről s beleszaladjon a nagy semmibe, ahol hiába nem volt akadálya, ő mégis csetlett-botlott; nagyokat lódult, s egyszerre mintha visszarettent volna : szinte megállott a levegőben ; és aztán megint tovább vitte valami öntudatlan erő ; a szárnya ösztöne, amely arrábbarrább lökte ; de az mind olyan ingadozó, bizonytalan igyekvés volt, mintha folyvást attól félne, hogy : »no, most kifogytam a szuszból, most leesem!« S hogy jó helyre essék, ha már esik : azt is folyvást kereste, kinézni próbálta ; a nyakát csavargatta, butácska fejét szinte nehezelte, alig bírta ; le-letekintgélt a nád közé, a vízre, a sásba, a zsombikra ; és végül, mint a fáradt gyerek, akinek elég volt a futkosás, valósággal beleroskadt a tóba. Akkoriban még az évszakok járása is más volt. Gyakran már március közepén nyílott a barackvirág. Hóra hó. Amelyik felülről esett, az elolvadt; de amelyik a fán termett, az pihésen hullott alá s megint csak visszaadta a földnek a tél eltűnt díszét. Június végén, Péter-Pálkor, javában arattak országszerte. És a lápokra, legkésőbben július közepén, állandóan kijártak már a vadászok vadrucahúzásra. A vadruca öregje ilyenkor lohos és evezőtollait vesztve gubbaszt a nádasok sűrűjében. De a fiatalja annál elevenebb. Merészen és vígan gyakorolja a repülés tornáját. Ilyenkor