Bársony István: Magányos órák, Természeti hangulatok és vadászrajzok / Budapest, Országos Irodalmi Szöv., 1904. / Sz.Zs. 1659

Éjszaka

r Éjszaka. V

ALAHOL egy elkésett hársfa nyílik s olyan illatokat hoz róla a gyönge fuvalom, hogy elszédültök tőle. Nem az illat ereje teszi, hanem fölséges zamatja, ami a legfinomabbak közül való s emlékeztet az ananászra. Este van s valahol harangoznak. A nyolcórai „Ave MáriátM imádkozzák a fáradt emberek, a kiknek elég volt a mai nap munkájából. A harangszó messziről csendül s úgy kisér utamon, amint befelé haladok a méla erdőségbe, mintha egyre azt sírná utánam: „Maradj! Ne menj!" * Odakint még van egy kis emlékeztetés a nappalra, idebent már egészen homályos az erdő. A lombok elfogják a nyugati égről visszanéző szürkület derengését. Az erdei út kanyargó vonalát mind nehezebb követnem. Néhol egészen elvész ez a vonal, ahol a fák megsűrűsödnek. Ilyenkor az avar mondja meg, ha eltévedőben vagyok. Az avar tudniillik zizeg a lépés alatt; holott az úton a gyep elfogja a neszt. Ezt a hangtalanságot keli keresnem. S hogy meg is találjam, ösztönszerűleg éberebb vagyok, pedig álmodozásra csábítana