Bársony István: Erdőn, mezőn, Természeti és vadászati képek / 3. kiad. Budapest, Athenaeum, 1904. / Sz.Zs. 1406

I. Arasznyi világ

ms" 7 maik alatt; lassan, de kérlelhetetlenül sülyed a mélységbe az enyészetnek átadandó holttest. Mikor a nagy munka kész, a temetőbogár feljön a sírból a napvilágra. Az imént öten voltak, most csak négyet látok; egy odalent maradt a sír fenekén; magányos légyottja van a halottal; gondoskodik fajának fenntartásáról s belerakja petéit a jövő legifjabb nemzedék táplálékába. Minél lejebb hajtom a fejemet, annál inkább érzem a fű párolgásának éretlen szagát. Az arasznyi világ finom, dohos gőzfelhőt ereszt a nedves földből, amelyet a hajnali eső után még nem szikkasztott ki a nyári hőség. Épp' úgy lehetne ezt a párázatot illatnak nevezni, mint a korhadás szagának. Van benne egy gondolatnyi hasonlatosság a lápok környékén termett széna szagához. A virág ott is illatos, ahol erjedés veszi körül, de viszont a pusztulás hatalmát sem bénítja meg az, hogy élet tengődik a halál mellett. A hervadó virág, a száradó fű már mind a pusztulásé, s az arasznyi világban együtt találom mindakettőt. Ugyanazok a jelei, ugyanazok a feltételei vannak az életnek itt is, mint az én nagynak tetsző szépséges világomban. Napsugár nélkül egyikben se teremhetne vidámság soha; a mindenképen szűkre szabott határokon túl egyiknek a lakója se élvezheti a végtelen világ többi szépségét. A tér és az idő fogalma egyforma törpévé kicsinyíti a kettőt; s érzem, hogy a kicsinyek között is a legkisebb én vagyok, aki nem érem be azzal, hogy boldog legyek a magam világa határai közt, pedig példát vehetnék az arasznyi világ lakóitól, akik nem kívánkoznak addig másfelé, amig igazi otthonuk van a kakukfüves, lóherés mezők egy tenyérnyi darabján. Szerencse még, hogy a tér és idő felöleli az egész mindenséget, úgy amint van: múltjával, jövőjével, prózájával és eszményeivel. így benne látom magamat én is és nem kell tartanom tőle, hogy boszujában kidobhat magából, s akkor elveszek valami képtelen semmiségben, amelynek nincs neve, mert kivül esik minden térségeken és minden időkön. S ha valami, akkor az arasznyi világ szemlélése tanít meg rá, hogy ne tegyek különbséget a tér és idő határai közt, mert amit érzékelhetek, az akármint nyújtsam is, csak egy porszemnyire lehet egymástól. Hisz' a tér és idő az ő igazi magasztosságában el nem érhető és fel nem fogható, mert a kettő egyesülése az örökkévalóság: maga az isten.