Bársony István: Csend / illusztrálta Neogrády Antal. Budapest, Légrády, [1895]. / Sz.Zs. 1451

A puszta fiai közt

A PUSZTA FIAI KÖZT 73 — Jöjjön csak bátya, kerüljük meg a gulyát, nagyon szép lehet ezt a pusztáról nézni. —- Szép ám! de azt látná egyszer, mikor vihar jön ilyenkor s ahány a jószág, annyi felé akar szétszaladni. A gulya körül minden fordulónál feküdt egykét erős komondor, abból a híres alföldi fajtából, a mely már egészen kiveszőben. Mikor a szekerekkel jöttünk, majd megfogták a kereket; most egy se mozdult. Mondtam a számadónak, hogy álljon meg egy kicsit, én majd egymagam kiljebb megyek. — Nem jó lösz az, felelt Zuborgány Mihály. Tudtam mire czéloz, nagyon sandított a komondorokra. Hát' isz azért van maga itt, feleltem bizalommal. Tetszett neki. — Vagy úgy ? Nohát menjen. Alig voltam vagy ötven lépésnyire, már morogni kezdtek az „alvó" kutyák. Hogy még tovább mentem, felugrált vagy három s jött nekem, mint a sárkány. Ha a számadó ott nincs, szétszednek, mint a rongyot. Pedig mikor Zuborgány mellett voltam, azt se akarták tudni rólam, élek-e vagy halok. * Gyönyörű férfihang, felséges bariton csendüli meg a cserény felől. Kalán Gyula barátunk éne-