Bársony István: Csend / illusztrálta Neogrády Antal. Budapest, Légrády, [1895]. / Sz.Zs. 1451

A puszta fiai közt

72 BÁRSONY ISTVÁN I G

S END Nem legény az, csakhogy olyan az aszszonya, mint a sivány homok, a ki nem terem. Egy gyerekök sincsen. Azután magától folytatta : — Nem igen szeretek szömtől-szömbe dicsérni valakit, de olyan embör az, hogy ha soh'se látta is addig a borjút, megmondja a fajtájáról, melyik tehén az anyja. Oszt' tessék csak számba venni hét-nyolczszáz marhát két nap alatt, hogy a harmadikon megmondja mindről, ki melyik gazdáé ... Mert van ám itt kétszáz gazdának is jószága együtt; még a gazda maga sem ösmeri mög, hogy melyikhöz húzzon, de Kelemen Jakabnak nagy szöme van az ilyesmihöz. Mert isz' nincsen két egyforma marha a világon. A jámbor boczik ott feküdtek a füvön ; egy se mozdult, bátran járkálhattunk közöttök. Tetszésszerint szemügyre vehettük. Biz' én mind olyan egyformának láttam, mint a tojást. Fehérek és szelídek voltak valamennyien és kérőztek valamennyien. - Ez jó világ itt, csöndes világ, folytatta Zuborgány Mihály. De mikor az én gulyám elkezd bogárzani, mikor a bikák ilyen holdvilágos éjjel a tehén után járnak s összeverekednek! Azt a dübörgést és bömbölést hallgassa meg. Akkor álljon oda a karikással, hogy szétterelje őket! Pedig türelemmel lehetnének, mer' jut vagy ötven tehén egyre-egyre.