Bársony István: Csend / illusztrálta Neogrády Antal. Budapest, Légrády, [1895]. / Sz.Zs. 1451

A puszta fiai közt

A PUSZTA FIAI KÖZT 69 paprikát szereti az alföldi magyar. Meg kellett volna ezt a pörköltet kóstolnia. A paprikának csak az íze van módjával belefőve, de nem az ereje ; az egész nagy üstben mintha drága aróma lett volna, amelyből a zsírt ki sem éreztük, csak a félig sült, félig főtt hús kellemes szaga csiklandozta az ínyünket, mód nélkül. Zuborgány Sándor engödelmöt kért, hogy „javítson" egy kicsit a dolgunkon, belépett a körbe, felemelte a hússal telt nagy edényt s ügyesen rázott rajta egypárt, hol alólról felfelé, hol meg balról jobbra. A finom pörkölt sisteregve fordult meg attól s a legfrissebb fövés került mindjárt a bicskánk ügyébe. — Mennyi van vájjon ebben ? — szerettük volna tudni. Kilóba' nem tudom, -— mondta a számadó, -— de úgy egészbe' egy hároméves tinót aprítottam bele. Mer' nagy tisztösség az nekem kérőm, hogy ilyen úri társaságot vendégölhetök meg, tette hozzá büszkén. Kézről-kézre járt azonközben a csikóbőrös kulacs, annak a tartalmához pedig nehezen fér, aki nem ért hozzá. Mert hiába csavarja a nyakát ide-oda, csak nem ér az semmit; „törni" kell azt, egy roppantással és hirtelen, oldalvást; akkor leválik könnyen a kulacs feje s ontja szívesen a keble vérét. Hozták azután második fogásnak a tarhót is,