Bársony István: Csend / illusztrálta Neogrády Antal. Budapest, Légrády, [1895]. / Sz.Zs. 1451

Az aranybárányok meg az ezüstpásztor

AZ ARANYBÁRÁNYOK MEG AZ EZÜSTPÁSZTOR 53 ösmert világon átszáll egy másodpercz alatt képzeletem ; a fény gyorsasága csigamászás ehhez képest az ő negyvenkétezer hitvány mértföldjével. Mindazt, a mi véges, játszva felfogja a gondolat ereje, mely a Jupiter gígási testét két sarkpontjától kezdve egyenlítője körvonaláig tisztán lerajzolja az égre, s a mely a tejút napjainak billió mértföldekre menő távolságát egy pillantás alatt átrepüli. De a végtelenséggel nem bír a gondolat sem. A határtalanság sejtésére kétségbeesik minden képzelet. Az az érzés, a mi támad bennem arra a gondolatra, hogy hiába röpülnék előre az Isten lelkének a gyorsaságával, még sem fogom soha elérni azt a pontot, a honnan már csak visszafelé lehetne indulnom: az irtózatos érzés. Pedig ezen az örök vonalon mindenütt találnék csillagokat. Nagy, homályba burkolt tömegeket, a melyek csak kriptái már a rajtok rég kihalt életnek ; vagy talán virágzó, csudaszép tündérvilágokat, a hol más létfeltételek közt nem szűnő örömben telnek a halhatatlanságig hosszúéletű szellemlakók boldog napjai. Folyvást látnám keresztül-kasul elsietni a végtelen útjokat járó bolygókat, a melyeknek nincs soha egy-egy pillanatnyi megállapodásuk; s messze, a sötét ég képzelt határán, mindenütt csillogna felém valami láng, egy kis vezérlő