Bársony István: Csend / illusztrálta Neogrády Antal. Budapest, Légrády, [1895]. / Sz.Zs. 1451

Béka-nász

BÉKA-NÁSZ 17 a medenczét s átalakította tóvá a mocsarat, a békák őshazáját. Álljunk meg csak egy kicsit, ne mozduljunk ; hadd térjen vissza az ümmögő népség bizalma, bátorsága; nézzünk bele a tükörtiszta vízbe, amely messziről ezüstfehéren villogott, itt, a szemünk előtt, pedig sárgásbarna mocsárrá változott át. Milyen csudás, idegen világ kezdődik a víz felszíne alatt! Lelátni a fenékig, a hol a meg nem zavart iszap úgy ülepszik meg, mint idefent szélcsendes időben a porréteg. Tisztán ki lehet venni a finom moszattömeget, amely oly könnyedén borul össze, hogy szinte libegni látszik. Mindent befuttat odalent az a halványzöld szín, amely éppúgy jelentheti a növényi élet kezdetét, mint a sorvadását. Ami a víz fenekén zöldül, az bizonynyal el is sorvadna idefent. Előttünk van az egész titkos labirint, ami befelé, a mocsár mélységei felé, mindjobban elsötétül, láthatatlanná válik. Itt, a víz szélén, a kéthárom araszos sekélyesben, még tisztán kivehetjük a szél idehordta tavalyi tengerileveleket, amelyek széles, sárga kardpengeként vágódnak bele a moszatba. A mocsári füvek felfelé nyújtózkodnának a fenékről, de nehéz nekik a rájok súlyosodó víztömeg, meghajlanak hát s összefonódnak, alaguta2