Bársony István: Csend / illusztrálta Neogrády Antal. Budapest, Légrády, [1895]. / Sz.Zs. 1451

Béka-nász

18 BÁRSONY ISTVÁN I CSEND kat szőnek szálkás száraikból. S valamennyi közül ékes smaragdzöld köntösében válik ki a feltörő idei nád, amely sűrűn egymás mellett tolong a világosság felé s alig várja, hogy legyőzze a vizet, hogy túlnője, hogy a víz színe leapadjon hozzá. — Umm ! . . . Ung ! . . . Kumm ! . . . Szólanak már megint. Ezek a kis tűzhasú békák, amelyekre azt mondja az alföldi magyar paraszt, hogy németül diskurálnak. (Az egyik azt mondja mindig : „komm, kumm", gyere-gyere, — a társa azt feleli rá: „wart-wart" ! várj-várj). A nagy csöndességben elmúlik a tó lakosainak az aggodalmok ; elfeledik, hogy idegen járt itten az imént, a mozdulatlanság visszaadja bátorságukat, a meleg délután s a szikrát hintő nap fokozza életkedvüket. Egyszer csak egy barna foltocska jelenik meg a vizén, s elterpeszkedik rajt' kényelmesen. Utána felbukkan a másik, a harmadik. Az első elkezdi felfújni magát, olyan lesz nemsokára, mint egy kis hordó, mint egy bőrduda ; végtagjai szinte eltűnnek gömböczteste alatt, pofája felduzzad s megtelik levegővel ; szeme kidülled, bezárul s abban a perczben összehorpad a felfújt pofahólyag : „umm!" hangzik, mintha a föld alól jönne. Ez a vöröshasú béka szerelmi hivogatója.